2011. március 16., szerda

Ünnepi szarkazmus - off és uff!

Most mondjátok meg őszintén, mi jut erről a fotóról eszetekbe?! Mert nekem az, hogy "malacra bársonyköntös"! Mellesleg a véleményemet részletesen ki is fejtettem a mai Krónikában megjelent Ünnepi szarkazmus című jegyzetemben. És ugyan a jegyzetben alaposan kizsémbeltem magam, mégis hiányérzetem volt, mert rovat úgy van kitalálva, hogy nincs mellette illusztráció. Na, ezért raktam be ide ezt a képet, meg még ezt az alábbit is, hadd lássátok, miken morfondírozom mostanság. (Ja, aki nem értené a táblán lévő szöveget: egy autómosó, vulkanizáló és cserealkatrészekkel kereskedő cég reklámtáblája, ami mellé kitűzték a kokárdát.)
Szóval ezen a képen jól látszanak a szanaszét dőlt póznák is, amiről a jegyzetben írtam. Sőt, a poros-sáros járda is, de a kokárdát kitűzzük a dőledező póznákra. S nem a kokárdával van bajom, mert hála Istennek azt is megértük, hogy épp oda tűzhessük ki, ahová jól esik, de könyörgöm, nézzük meg, hová, milyen környezetbe tesszük, mert nem a szomszéd kutyakölykéről van szó, hanem nemzeti szimbólumról. S ha már az önkormányzat mindenképp kedveskedni akart ünnepi díszítéssel nemzeti ünnepünkön, miért nem úgy tette, hogy a lakók valóban megtiszteltetésnek vegyék?! Például, megtehették volna, hogy a főtéren lévő legszebb, legtisztább, leggondozottabb házak lakóit tisztelik meg ezzel a gyönyörű kokárdával - ami biztos nem kis pénzbe került -, azzal a kéréssel, hogy minden nagyobb ünnepen ezt tegyék ki a házukra. Ebben az esetben a szép lett volna kiemelve a városból, nem a rondaság, és aki látja, mindenkinek a lélegzete állt volna el a gyönyörű látványtól. És mindenki azt mondta volna: Hűha, nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép város Gyergyószentmiklós! Aztán következő évben, újabb portákat tisztelhettek volna meg, egészen addig, míg a város összes portája ünnepi díszben pompázna. S akkor a szolgálatos hordószónokok sem kellene a saját holdudvaruknak és az újságírók népes seregének elmondaniuk a már jól ismert szövegüket, hanem igazi hallgatóságuk lenne. Hát ezeken morfondíroztam március idusán a városban jártomban-keltemben, s meg ne merje kérdezni senki ezek után, miért bújt elő belőlem a teljesen természetes, de alapjáratban szunnyadó szarkazmusom. Feszt kihozzák belőlem valamivel...

3 megjegyzés:

  1. Kedves Alíz! Malacra bársonyköntös, milyen igaz, de bár én látnék kokárdát Temesvár utcáin! Minden évben augusztusban megyünk Gyergyóba, ha az idén is így lesz, akkor szólok, jó? Szereted a jó magyar borokat? :) Anita

    VálaszTörlés
  2. Kedves Anita, szerintem Temesváron is volt kokárda valahol, ha nem is minden szanaszét dőlt póznán, mint Gyergyóban. Amúgy - ha engem kérdezel - igazából azokat a március 15-i ünnepségeket szerettem, amikor a kokárdát "titokban" a szívünkben tűztük ki. És olyan őrültségeket csináltunk a barátnőmmel, hogy piros-fehér-zöld virágból koszorút fontunk, március 15-én éjjel kiszöktünk a bentlakásból, és az éj leple alatt megkoszorúztuk Csíkszeredában a Petőfi-szobrot. Aztán másnap csak sunyítottunk az iskolában, amikor hallottuk a pletykákat: "valakik piros-fehér-zöld koszorút raktak Petőfi szobára, a szeku keresi a tetteseket". :) Az illetékes elvtársak álmukban sem gondolták volna, hogy két 16 éves leányka volt az "elkövető". :)))))))))

    VálaszTörlés
  3. Kedves Alíz! Igen, igazad van, annak is meg lehetett a szépsége, szép cselekedet volt. :) Itt Temesváron volt egy ünnepség, amelynek Raffay Ernő volt a fő előadója. Utána nálunk volt egy ünnepi vacsora, remek hangulatban. Arra készítettem a Kossuth kifliket. :) Szép este volt. A református templomnál biztos volt kokárda, de én a városban nem láttam.

    VálaszTörlés