Közönségsikert aratott a Csaba királyfi - ami az újságcikkből kimaradt

Arra gondoltam, közzé teszek néhány fotót a G. Nagy István Ilián: Csaba királyfi című rockoperájáról, hogy azok is kaphassanak egy kis ízelítőt a monumentális produkcióból, akik nem voltak ott a szombati ősbemutatón. Mindezt azért, mert a több mint kétórás előadás igencsak felkorbácsolta a kedélyeket és meglehetősen szélsőséges érzelmeket ébresztett - legalábbis ezt következtettem ki a Székelyhon fórumán névtelenül vagy virágnéven írt beszólásokból, leszólásokból, megszólásokból, de elismerésekből és dicséretekből is. Mivel az ilyen "nyílvános helyeken" nem szeretek vitázni főleg a nevüket nem vállaló "lumpenproletárokkal", s mivel nekem is van véleményem a darabról, gondoltam, megosztom itt. Annál is inkább, mert sem a Hargita Népében, sem a Krónikában írt tudósításomba - a műfaj sajátosságaiból adódóan - nem írhattam véleményt, s mivel nem vagyok színikritikus sem, jobbnak véltem nem belebonyolódni a kritikába. 

Szóval, tény, a magyarországi G. Nagy István Ilián költő és drámaíró műve sokakat érdekelt, és arról az előadásról, amelyre több mint kétezren elmennek, nyugodtan lehet állítani, hogy közönségsikert aratott. Ugyanakkor monumentálisnak is nevezhető, hiszen nyolcvan ember mozgott a színpadon, színfalak mögött és a játéktérré alakított udvarrészen. Túlzás lenne viszont azt állítani, hogy maximálisan elnyerte tetszésemet a produkció, noha voltak benne határozottan jó részek, de gyengék is. Inkább úgy fogalmaznék: többet vártam tőle. És azt hiszem ebben egyetérthetünk azokkal, akik lehurrogják a darabot, de azokkal is, akik dícshimnuszokat zengedeznek róla. A magam részéről hiányoltam a rendezőt a produkcióból, vagyis azt az embert, aki összefogja, felülről szemléli az egész művet és megszabja azokat az irányvonalakat, amelyek mentén kibontakozik a történet. Orza Calin nagyon jó korreográfus, több munkáját is láttam és minden elismerésem az övé, ami a mozgáselemeket illeti, de jó lett volna, ha van valaki mellette, aki időnként visszafogja, mert voltak olyan részek, amit "túltáncoltak" és ettől veszített az erejéből és kissé szétesett a darab. Például Attila mennyegzője igen nagy hangsúlyt kapott a székelyek várakozásához képest. Csaba királyfi alakja nem volt eléggé erőteljes, noha a fiúcska anyait-apait beleadott, hangja erőtlen volt Rudán Joe markáns hangja mellett.  A germán hadvezér teljesen elnyomta Aladár figuráját, sőt majdnem Krimhildát is, szerencsére a színésznő színészi játékkal kompenzálta a hangbéli különbségeket. Szóval voltak hibái, mégis örülök, hogy létrejött ez a darab, és annak is, hogy éppen Szárhegyen mutatták be. Örülök, mert osztom G. Nagy István Ilián véleményét: Csaba királyfi történelmi alakja sajnos érdemtelenül feledésbe merült és már nagyon kevesen vannak, akik legalább a legenda foszlányait ismerik. Ugyanakkor rengeteg tévhit, téveszme kering a székelyek eredetéről, a hun-magyar kontinuitásról, és ez a rockopera számos olyan oldalát világította meg ennek a korszaknak, amit a többség nem ismer. Ja, hogy meg lehetett volna írni hitelesebben és jobban is?! Minden bizonnyal, de mostanig senki másnak nem jutott eszébe, hogy ezt megírja, se jól, se rosszul. G. Nagy István Ilián ezt megtette, és minden elismerésem az emberfeletti munkájáért. Ugyanakkor elismerés illeti a három gyergyószentmiklósi kórust is, akik Kolcsár Árpád karnagy vezetésével csodálatosan énekelték a betétdalokat, de istenien feltalálták magukat a csíki íjászok és a gyergyói barantások is szerepükben. Magyarán sok pozitív eleme volt ennek a rockoperának és meggyőződésem, hogy ez csak ennél jobb lehet... Ha pedig megjelenik a CD elsők között fogok vásárolni belőle tízet, mert ezt fogom ajándékozni minden románozó magyarországinak, hogy nyíljon a csipájuk. Na, azért! Most pedig jöjjön néhány kép egy kis kommentárral.

Rudán Joe: "Tudjátok-e hogy, ki volt Csaba királyfi, a jóslattal született táltos?" - kőszívű kellett legyen az, aki nem borzongott ennek a szövegnek hallatán, főleg Rudán Joe hangján.

Nagyot alakítottak Danguly Ervin táncosai is.

Közben megjelent egy fehér ló is, s bár tudom, mit akart szimbolizálni, fölöslegesnek tartottam a felvezetétést. Állatvédőként határozottan felelőtlen magatartásnak minősítem, hogy ekkora tömegbe és főleg ekkora zajba bevittek egy olyan állatot, amelyről köztudomású, hogy alaptermészetéből adódóan félős.

Attila és Mikolt "enyelgése" kissé hosszúra nyúlt, bár csodaszép volt a korreográfiája. Sajnos, elnyomott más, lényegesebb jeleneteket.

Attila elvonult Mikolttal. Harcosok őrizték az ifjú párt, mégis megölték a királyt. Ez jó megoldás volt és szép színpadi kép.

Meghalt a király, gyászolnak a hunok - szép volt ez a megoldás is.

Színre lép az ármánykodó Krimhilda, a germán hadvezér és Aladár, Csaba féltestvére. Itt még alig lehet tudni, ki is Csaba királyfi, közben néhányszor feltűnt, letűnt, de a sok szereplő között elveszett.

Csaba és Aladár vitája, a testvérháború kirobbanásának pillanata. A képen is jól látszik Csaba belevész a tömegbe, talán nem ártott volna, ha egy artdirector is rápillant a színpadi képekre. Mondjuk, ezt lehetett volna korrigálni színészi játékkal is...

A testvérháború - van még alakítanivaló ezen a jeleneten is, de összességében jó.

Ráduly Botond - Csaba királyfi és Rudán Joe - Attila táltosa. Rudán Joe erőteljes egyénisége teljesen elnyomja a fiatalember alig bontakozó tehetségét. Talán szerencsésebb lett volna másnak adni ezt a szerepet, például annak a színésznek, aki Álmos vezért alakította. Na, annak olyan sugárzó személyisége van, hogy bármit mozdul odavonja a figyelmet. Botond bár nagyon ügyes volt, nem tudott ráhangolódni Csaba királyfi karakterére.

A székelyek ünneplik Csabát, ő meg csak némán tűrte. Szép volt az összjáték, nem érződött a karakter.

Csaba serege élén elvonul az őshazába, de megígéri a székelyeknek, hogy visszatér.

S itt akkor következik egy homályos valami, ami a székelyek generációkon át tartó várakozását jeleníti meg. Sajnos, éppen ez a rész nem volt eléggé kidolgozott, nem volt eléggé hangsúlyos.

Közben jártak a barbárok is. Nagyot alakítottak a gyergyói barantások, nekik köszönhetően éretettem meg, mi is történik voltaképpen ebben a részben.

Amikor már mindenki kezdte feladni a reményt, bevonult Álmos vezér a csíki íjászok alakította seregével. Sajnálom, hogy nem tudom a színész nevét, mert egyedül ő volt annyira karakteres személyiség, mint Rudán Joe. Sokkal karakteresebb Csabát alakított volna, erre mérget vennék.

"Védd magyar nemzeted, mert ez a te küldetésed!" - mondanivaló a fináléban. Gyönyörűen énekelték a gyergyói kórusok és ezért az egy mondatért érdemes volt ott lenni. Úgy látszik, volt, aki ezt kihagyta...
Köszönet minden közreműködőnek, hogy ez a monumentális mű létrejött és nem utolsó sorban, köszönet G. Nagy István Iliánnak, hogy megírta. Most már nekünk, székelyeknek is van rockoperánk, ami minden bemutatóval egyre jobb lesz.