Hernyóember

Ez most egy képtelen bejegyzés lesz. No, nem azért, mintha nem lenne hozzá illusztráció, hanem azért, mert egyelőre nem akarom nyílvánosságra hozni. Az illusztráció ugyanis egy levél, amit lefényképeztem az én kis okos számítógépemmel, mert ez már ilyet is tud, de annyira érdekes és releváns a dolog, hogy kénytelen vagyok őrizgetni a jövő évig, a helyhatósági kampányig. Viszont a benne foglaltak annyira szúrják a bögyömet, hogy kénytelen vagyok a jelenségről megosztani néhány gondolatot. Munkám során számtalan esetben szembesülök azzal a helyzettel, hogy ugyanazon időpontra hirdetnek két vagy több rendezvényt, de igen gyakran előfordul az is, hogy sajtótájékoztatót hívnak össze különféle személyiségek és hatalmasságok azonos időpontra. Mivel nem lehetek egyszerre két helyen, általában szerkesztőkkel egyeztetve döntöm el, hová, melyik eseményre menjek el, vagy egyáltalán menjek, vagy ne menjek. Sok esetben az is előfordul, hogy egyeztetés nélkül magam döntöm el, hová menjek, vagy ne menjek, hiszen általában reggel 10 óráig már kikristályosodik, miről érdemes írni és miről nem. Ha van egy jó szaftos téma, amit érdemes kivesézni, akkor nem föltétlenül izgat a sajtótájékoztató, főleg, ha a meghívóban nem részletezik, miről is lesz szó. Mert engem igazán nem hatnak meg az olyan megfogalmazások, hogy "rendkívül fontos dolgokról lesz szó", ha nem taglalják bár egy fél mondatban, mi is az a rendkívül fontos. Az ilyenre legyintek egyet, s azt mondom: "sakkó, kit érdekel?!", mert engem nem, az biztos. Nos, ilyen megfontolások miatt nem mentem el "valaki" sajtótájékoztatójára, amitől az illető igencsak megsértődött és nem azt tette, amit ilyen esetben bármelyik gerinces ember tesz, hogy ti. veszi a telefont, felhív és megkérdezi: "bazmeg, mé' nem jötté', ha híttalak?!", hanem levelet írt. Nem is akárkinek, hanem a volt főnökömnek, és tényszerűen megállapította: "Alíz, sorozatosan nem jár a sajtótájékoztatóinkra". Igen, így fejedelmi többesben, elvégre akkora nagy embernek képzeli magát, hogy ezt megengedheti magának. Csakhogy az ilyen embereket, hernyónak tekintem, gerinctelen, puhatestű, csúszómászónak, aki ahelyett, hogy végezné a dolgát, keresi a káka tövén a csomót, kekeckedik, kötekedik mindenkivel. Igazából még azt az időt is sajnálom az ilyen hernyóemberektől, amit erre a bejegyzésre szántam, mégis fontosnak tartottam mindezt leírni mások okulására. Ja, és ne feledkezzetek meg róla, jövőben, élesítem a bejegyzést a kampányban, hogy lássátok, majd kire voksoltok. Mert a hernyóembereknek nem csak a jellemtelenség a jellegzetes vonása, hanem a nagyravágyás is.