Áldás és etika

Na, mit szóltok az új fejléchez? Ugye sokkal jobb, mint az előző? Lecseréltem, mert a másikat meguntam és mert úgy éreztem fékez a morfondírozásban. Ám, most ez az új egész másként hat rám, lám Kitti-cica őszintén kíváncsi tekintete máris meghozta a kedvem az íráshoz.

A napokban sokat gondolkodtam sajtóetikai kérdéseken, meg egyáltalán azon, mi is az az etika. Illetve az emberek pálfordulásain, "színeváltozásain", és hogy a pénz hiánya vagy éppenséggel léte, mennyire megváltoztatja az egyén viszonyulását társaihoz, erkölcsi normákhoz, illemszabályokhoz, stb. Aztán ma adott pillanatban egy gyűlésen, hirtelen ráébredtem, hogy egy etikai és erkölcsi szempontból teljesen felhígult, alapvető emberi normákat semmibevevő társadalomban élünk. Na, jó, most lehet, hogy sokan teleszájjal röhögnek rajtam és azt kérdik: "hol élsz?" Illetve hol éltél mostanig, hiszen csak körül kell nézni és mindez látszik a bennünket körülvevő hamis csillogásban. Igen, ezt magam is látom, mégis ma nagyon megütköztem egy aprócska dolgon, ami furcsamód egyedül nekem tűnt fel, aztán a kolléganőim is furcsállották, miután felhívtam rá a figyelmüket. Egy politikai jellegű szövetség gyűlésén voltam, ami papi áldással kezdődött és ez amúgy teljesen rendben is lenne, hiszen manapság nagy divat kérni az áldást mindenféle tevékenységre. Ja, hogy ennek is megvan a maga magyarázata, mert a hívők lelkét melengeti, a nem hívők meg akár úgy is gondolhatják, ha nem használ nem is árt, de az egyszerű szavazópolgár, akinek a voksát jó időben meg kell nyerni, legalább azt gondolhatja: hűha ezek mennyire keresztényi értékrend szerint végzik a munkájukat. És még talán ez is rendjén van. Amit fölöttébb furcsáltam az, hogy ugyanez a pap áldást osztott egy másik politikai párt - az előző ádáz ellenfelének - a valamilyen gyűlésén is. S még ezzel sem lenne gond... DE - jól sejtitek, most jön a lényeg - ez utóbbi meg is választotta a párt etikai bizottsága elnökének. S akkor, hogy is van ez? Az egyik párt etikai bizottságának az elnöke, de ettől függetlenül elmegy áldást osztogatni az "ádáz ellenfél" másik politikai szövetség gyűlésére. S ha csak áldást osztott volna, talán észre sem veszem, eszembe sem jut megkérdőjelezni a jelenlétét, de adott pillanatban meghívott hozzászólóként "észt is osztogatott".

Furcsa... Nem?