Most mondjátok meg őszintén, mi jut erről a fotóról eszetekbe?! Mert nekem az, hogy "malacra bársonyköntös"! Mellesleg a véleményemet részletesen ki is fejtettem a mai Krónikában megjelent
Ünnepi szarkazmus című jegyzetemben. És ugyan a jegyzetben alaposan kizsémbeltem magam, mégis hiányérzetem volt, mert rovat úgy van kitalálva, hogy nincs mellette illusztráció. Na, ezért raktam be ide ezt a képet, meg még ezt az alábbit is, hadd lássátok, miken morfondírozom mostanság. (Ja, aki nem értené a táblán lévő szöveget: egy autómosó, vulkanizáló és cserealkatrészekkel kereskedő cég reklámtáblája, ami mellé kitűzték a kokárdát.)
Szóval ezen a képen jól látszanak a szanaszét dőlt póznák is, amiről a
jegyzetben írtam. Sőt, a poros-sáros járda is, de a kokárdát kitűzzük a dőledező póznákra. S nem a kokárdával van bajom, mert hála Istennek azt is megértük, hogy épp oda tűzhessük ki, ahová jól esik, de könyörgöm, nézzük meg, hová, milyen környezetbe tesszük, mert nem a szomszéd kutyakölykéről van szó, hanem nemzeti szimbólumról. S ha már az önkormányzat mindenképp kedveskedni akart ünnepi díszítéssel nemzeti ünnepünkön, miért nem úgy tette, hogy a lakók valóban megtiszteltetésnek vegyék?! Például, megtehették volna, hogy a főtéren lévő legszebb, legtisztább, leggondozottabb házak lakóit tisztelik meg ezzel a gyönyörű kokárdával - ami biztos nem kis pénzbe került -, azzal a kéréssel, hogy minden nagyobb ünnepen ezt tegyék ki a házukra. Ebben az esetben a szép lett volna kiemelve a városból, nem a rondaság, és aki látja, mindenkinek a lélegzete állt volna el a gyönyörű látványtól. És mindenki azt mondta volna: Hűha, nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép város Gyergyószentmiklós! Aztán következő évben, újabb portákat tisztelhettek volna meg, egészen addig, míg a város összes portája ünnepi díszben pompázna. S akkor a szolgálatos hordószónokok sem kellene a saját holdudvaruknak és az újságírók népes seregének elmondaniuk a már jól ismert szövegüket, hanem igazi hallgatóságuk lenne. Hát ezeken morfondíroztam március idusán a városban jártomban-keltemben, s meg ne merje kérdezni senki ezek után, miért bújt elő belőlem a teljesen természetes, de alapjáratban szunnyadó szarkazmusom. Feszt kihozzák belőlem valamivel...
Most mondjátok meg őszintén, mi jut erről a fotóról eszetekbe?! Mert nekem az, hogy "malacra bársonyköntös"! Mellesleg a véleményemet részletesen ki is fejtettem a mai Krónikában megjelent Ünnepi szarkazmus című jegyzetemben. És ugyan a jegyzetben alaposan kizsémbeltem magam, mégis hiányérzetem volt, mert rovat úgy van kitalálva, hogy nincs mellette illusztráció. Na, ezért raktam be ide ezt a képet, meg még ezt az alábbit is, hadd lássátok, miken morfondírozom mostanság. (Ja, aki nem értené a táblán lévő szöveget: egy autómosó, vulkanizáló és cserealkatrészekkel kereskedő cég reklámtáblája, ami mellé kitűzték a kokárdát.)
Szóval ezen a képen jól látszanak a szanaszét dőlt póznák is, amiről a jegyzetben írtam. Sőt, a poros-sáros járda is, de a kokárdát kitűzzük a dőledező póznákra. S nem a kokárdával van bajom, mert hála Istennek azt is megértük, hogy épp oda tűzhessük ki, ahová jól esik, de könyörgöm, nézzük meg, hová, milyen környezetbe tesszük, mert nem a szomszéd kutyakölykéről van szó, hanem nemzeti szimbólumról. S ha már az önkormányzat mindenképp kedveskedni akart ünnepi díszítéssel nemzeti ünnepünkön, miért nem úgy tette, hogy a lakók valóban megtiszteltetésnek vegyék?! Például, megtehették volna, hogy a főtéren lévő legszebb, legtisztább, leggondozottabb házak lakóit tisztelik meg ezzel a gyönyörű kokárdával - ami biztos nem kis pénzbe került -, azzal a kéréssel, hogy minden nagyobb ünnepen ezt tegyék ki a házukra. Ebben az esetben a szép lett volna kiemelve a városból, nem a rondaság, és aki látja, mindenkinek a lélegzete állt volna el a gyönyörű látványtól. És mindenki azt mondta volna: Hűha, nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép város Gyergyószentmiklós! Aztán következő évben, újabb portákat tisztelhettek volna meg, egészen addig, míg a város összes portája ünnepi díszben pompázna. S akkor a szolgálatos hordószónokok sem kellene a saját holdudvaruknak és az újságírók népes seregének elmondaniuk a már jól ismert szövegüket, hanem igazi hallgatóságuk lenne. Hát ezeken morfondíroztam március idusán a városban jártomban-keltemben, s meg ne merje kérdezni senki ezek után, miért bújt elő belőlem a teljesen természetes, de alapjáratban szunnyadó szarkazmusom. Feszt kihozzák belőlem valamivel...
Kedves Alíz! Malacra bársonyköntös, milyen igaz, de bár én látnék kokárdát Temesvár utcáin! Minden évben augusztusban megyünk Gyergyóba, ha az idén is így lesz, akkor szólok, jó? Szereted a jó magyar borokat? :) Anita
VálaszTörlésKedves Anita, szerintem Temesváron is volt kokárda valahol, ha nem is minden szanaszét dőlt póznán, mint Gyergyóban. Amúgy - ha engem kérdezel - igazából azokat a március 15-i ünnepségeket szerettem, amikor a kokárdát "titokban" a szívünkben tűztük ki. És olyan őrültségeket csináltunk a barátnőmmel, hogy piros-fehér-zöld virágból koszorút fontunk, március 15-én éjjel kiszöktünk a bentlakásból, és az éj leple alatt megkoszorúztuk Csíkszeredában a Petőfi-szobrot. Aztán másnap csak sunyítottunk az iskolában, amikor hallottuk a pletykákat: "valakik piros-fehér-zöld koszorút raktak Petőfi szobára, a szeku keresi a tetteseket". :) Az illetékes elvtársak álmukban sem gondolták volna, hogy két 16 éves leányka volt az "elkövető". :)))))))))
VálaszTörlésKedves Alíz! Igen, igazad van, annak is meg lehetett a szépsége, szép cselekedet volt. :) Itt Temesváron volt egy ünnepség, amelynek Raffay Ernő volt a fő előadója. Utána nálunk volt egy ünnepi vacsora, remek hangulatban. Arra készítettem a Kossuth kifliket. :) Szép este volt. A református templomnál biztos volt kokárda, de én a városban nem láttam.
VálaszTörlés