Borúra derű

Hétfőn eltemettük Andrist. Gyönyörű beszédet mondott a somorjai református lelkész és Lóri atya. Áron fiam szerint mindkettő beszédének ugyanaz volt a lényege - a távolság köt össze bennünket -, de Lóri atyának minden mondata "hasított" a szó legnemesebb értelmébe véve. Ami nem lep meg, hiszen Lóri is gyergyószentmiklósi lévén tudta, kikhez beszél és mit kell mondania elvégre ő is székely, akárcsak a hallgatósága. Érdekes dologra hívta fel viszont a figyelmet: prédikációja végén kifejtette, hogy az Úrjézus mindig üzen az embereknek és, hogy most is üzent. Az üzenet pedig abban a gyönyörű napsütésben nyilvánult meg, ami a hétfői napra jellemző volt. Andris ugyanis a Transindexnek a kérdésére miszerint, mitől boldog, azt válaszolta: "az tesz boldoggá, ha süt a nap". További magyarázatot kár is hozzáfűzni, mert teljesen egyértelmű, hogy csodák napjainkban is vannak, csak nyitott szemmel és lélekkel kell járni-kelni a világban. S ezzel nagyjából meg is nyugodtam, Andris emlékét annak a jó érzésnek a kíséretében raktároztam el a szívem csücskébe - ahol a számomra kedves halottaim lakoznak -, hogy ott, ahol ő most van, boldog. Ezek után már tudtam örülni annak is, hogy Hargita megye tanácsa és a MÚRE kitüntetésben részesített az első sajtógálán, amit a megyei önkormányzat szervezett a megyében szolgáló újságírók tiszteletére. S voltam annyira "malac", hogy el sem mentem a díjkiosztóra, pedig a kolléganőm szerint Ambrus Attila, a MÚRE elnöke igen szépen beszélt rólam és jó lett volna azt hallani. Mind1, így is köszönöm neki a szép szavakat és a megyei önkormányzatnak a 200 lej pénzjutalmat és a 200 lejt érő könyvutalványt. Őszintén örülök mindkettőnek, egyrészt mert meg is feledkeztem a pályázati kiírásról, ha nem szól Dinó - egykori kollégám - nem is küldök anyagot; másrészt, mert nem számítottam erre az elismerésre, hiszen utolsó percen küldtem és nem igazán volt időm/hangulatom keresgélni a temérdek anyag közül. Aztán bevillant az Urmánczy-egyesületről írt tudósítás-sorozatom és tovább nem is keresgéltem, hanem úgy, ahogy volt, küldtem az egészet, hadd válogasson a zsűri kedvére. Végül, nagyon profi módon egységes egészként méltatták a sorozatot. Aki kíváncsi rá, keresse a Krónika archívumában, keresési kulcsszónak beírva: "Urmánczy". Ez itt az egyik cikk találomra, de van még négy-öt belőle. Aztán örültem annak, hogy a krónikás kollégáim szép anyagot írtak az eseményről, illetve annak is, hogy facebookos profilom üzenőfalán annyi kedves közeli és távolabbi ismerős gratulált. Örültem annak is, hogy itthon voltak a gyermekeim, s most örülök annak a csendnek is, ami a távozásuk után maradt. Azonban ma, amikor felmentem a városba, hirtelen ismét elszomordtam... De ez egy következő morfondír témája, rövidesen jelentkezem.