Perzsára hívattak, kioktattak, megrendszabályoztak - Hú, de beszartam!

Perzsára hívatták ma testületileg a gyergyói újságírókat, ugyanis a gyergyószentmiklósi tanácsosok szerint negatívan befolyásoljuk a közvéleményt azáltal, hogy szerintük mindig csak a rossz dolgokról írunk. Különösen ostorozták a Kelet-Infó Médiagroup kötelékében tevékenykedő újságírókat, sőt adott pillanatban rám is apropóztak, mivel külsősként írok az Új Keletnek. Summa summarum, kioktatást kaptunk sajtóetikából, sőt abból is, hogyan kell helyesen felvezetni, leírni egy hírt, mert ugyan a "nevelés" a Kelet-Infónak szólt, de - az elöljárók szerint - mindannyian hibásak vagyunk azért, mert a városban rossz hangulat uralkodik. No, nem akartam ott és akkor vitába szállni senkivel annál is inkább, mert így is kiborítottam egy kérdésemmel a bilit, ráadásul a Faludyfeszt kapcsán eléggé odamondtam Rokaly tanár úrnak. Azt viszont itt elmondhatom, hogy személyes meglátásom szerint a legnagyobb gond az, hogy Gyergyóban jelenleg nincs ellenzéki sajtó. Ugyanis, a 2008-as választásokig ellenzékiként ügyködő Kisújság teljesen átment a jelenlegi városvezetés és a háta mögött álló pártot kiszolgáló sajtóorgánummá, a Kelet-Infó próbálkozik, de nem eléggé következetes, nekünk napilaposoknak pedig egyszerűen nincs elég időnk arra, hogy mindennek alaposan utánajárjunk és kiteregessünk, ahogy illik. Ráadásul, nehezen jutunk információhoz, mert vagy eltitkolják előlünk az információt, vagy szűrt változatban juttatják el hozzánk, vagy egyszerűen mellébeszélnek az illetékesek, ha valamilyen ügyben infót kérünk. Magyarán, nem leányálom mostanság Gyergyószentmiklóson újságírónak lenni, ráadásul, még azokat a csesztetéseket is el kell viselnünk, mint amilyenben ma volt részünk. Illetve, jó képet kell vágnunk az olyan cinikus kijelentésekhez: "nem nyilatkozom, mert úgyis azt írsz, amit akarsz". Most viszont megkaptuk a kiképzést arról, hogyan kell pozitívan befolyásolni a közvéleményt, hogy a borsos fűtésszámláktól előre libabőrös lakosság rózsaszínű szemüvegen át lássa a gödrös-poros utakat, a szemetes lakónegyedeket és hozsannázzon majd azért, hogy csakis a lakosság érdekében rendre sikerül idegenkézre játszani a távhőszolgáltatás után hulladékgazdálkodást, s talán majd még az ivóvízszolgáltatást is. Csakhogy az urak egy dologról megfeledkeznek: az Olvasó nem hülye és nem is gyermek, akinek szájbarágósan magyarázni kellene, hogy egy újságcikkben tényszerűen vázolt jelenségről, milyen véleményt alkosson. Legalábbis néhány kollégámmal együtt ezt így hisszük, és tudjuk azt is, hogy bennünket éppen ezért a hozzáállásért szeretnek és tisztelnek az Olvasóink. Sommázva: marad minden a régiben,vagyis továbbra sem fogok olyan ügyek mellett elmenni, ami a közösség, vagy a kisember érdekei ellenében történik. S mivel manipulálható, dajkamesékkel etethető idiótának néztek - a többiek mellett engem is - ezután igyekszem minél több olyan cikket írni, mint a mai Hargita Népében a Basescunak és Bocnak írtak levelet a Virág negyed 5-ös tömbház lakói/ Elkökélt szélmalomharc című. A holnapi Hargita Népében például arról írok, hogy a Korrupció-ellenes Bizottság, közismertebb nevén DNA kihallgatásra idézte be a testület azon tagjait, akik megszavazták a távhőszolgáltatás idegenkézre juttatásáról szóló tanácshatározatot. S találok még hasonló témákat...

Hernyóember

Ez most egy képtelen bejegyzés lesz. No, nem azért, mintha nem lenne hozzá illusztráció, hanem azért, mert egyelőre nem akarom nyílvánosságra hozni. Az illusztráció ugyanis egy levél, amit lefényképeztem az én kis okos számítógépemmel, mert ez már ilyet is tud, de annyira érdekes és releváns a dolog, hogy kénytelen vagyok őrizgetni a jövő évig, a helyhatósági kampányig. Viszont a benne foglaltak annyira szúrják a bögyömet, hogy kénytelen vagyok a jelenségről megosztani néhány gondolatot. Munkám során számtalan esetben szembesülök azzal a helyzettel, hogy ugyanazon időpontra hirdetnek két vagy több rendezvényt, de igen gyakran előfordul az is, hogy sajtótájékoztatót hívnak össze különféle személyiségek és hatalmasságok azonos időpontra. Mivel nem lehetek egyszerre két helyen, általában szerkesztőkkel egyeztetve döntöm el, hová, melyik eseményre menjek el, vagy egyáltalán menjek, vagy ne menjek. Sok esetben az is előfordul, hogy egyeztetés nélkül magam döntöm el, hová menjek, vagy ne menjek, hiszen általában reggel 10 óráig már kikristályosodik, miről érdemes írni és miről nem. Ha van egy jó szaftos téma, amit érdemes kivesézni, akkor nem föltétlenül izgat a sajtótájékoztató, főleg, ha a meghívóban nem részletezik, miről is lesz szó. Mert engem igazán nem hatnak meg az olyan megfogalmazások, hogy "rendkívül fontos dolgokról lesz szó", ha nem taglalják bár egy fél mondatban, mi is az a rendkívül fontos. Az ilyenre legyintek egyet, s azt mondom: "sakkó, kit érdekel?!", mert engem nem, az biztos. Nos, ilyen megfontolások miatt nem mentem el "valaki" sajtótájékoztatójára, amitől az illető igencsak megsértődött és nem azt tette, amit ilyen esetben bármelyik gerinces ember tesz, hogy ti. veszi a telefont, felhív és megkérdezi: "bazmeg, mé' nem jötté', ha híttalak?!", hanem levelet írt. Nem is akárkinek, hanem a volt főnökömnek, és tényszerűen megállapította: "Alíz, sorozatosan nem jár a sajtótájékoztatóinkra". Igen, így fejedelmi többesben, elvégre akkora nagy embernek képzeli magát, hogy ezt megengedheti magának. Csakhogy az ilyen embereket, hernyónak tekintem, gerinctelen, puhatestű, csúszómászónak, aki ahelyett, hogy végezné a dolgát, keresi a káka tövén a csomót, kekeckedik, kötekedik mindenkivel. Igazából még azt az időt is sajnálom az ilyen hernyóemberektől, amit erre a bejegyzésre szántam, mégis fontosnak tartottam mindezt leírni mások okulására. Ja, és ne feledkezzetek meg róla, jövőben, élesítem a bejegyzést a kampányban, hogy lássátok, majd kire voksoltok. Mert a hernyóembereknek nem csak a jellemtelenség a jellegzetes vonása, hanem a nagyravágyás is.