Szégyellnünk kell a városunk?! Ide jutottunk?!

Milyen sérelem érhet egy embert, illetve mitől jut oda, hogy plénumban - kb. ötven személy előtt - kijelentse: "szégyellem, hogy gyergyószentmiklósi vagyok..." - két napja ezen morfondírozom, s mivel ezt a blogot főleg az ilyen és ehhez hasonló témák kibeszélésére hoztam létre, tárgyaljunk a jelenségről. Annál is inkább, mert a fenti keserű szavakat egyre többen, egyre hangosabban mondják ki, és valószínűleg ez a blogbejegyzés sem fog megoldásokkal szolgálni. Nem véletlenül került a fenti fotó sem a blogra illusztrációnak, ugyanis koncentráltan tartalmazza azt, hogy mi zajlik kedvenc kisvárosomban. Hogy más is értse: ez egy leállított építkezés, ugyanis az önkormányzat egyszerűen elmulasztotta a gödrök és árkok mögötti tömbház lakóit megkérdezni, akarják-e, hogy a bejárattól alig négy méterre egy ötrészes üzletsort húzzanak fel. A lakók a helyzettel akkor szembesültek, amikor a munkások már fákat vágtak ki, árkokat ástak, szóval ezerrel dolgoztak, de az esetről részletesen írtam az új kedvenc újságomban, a Hargita Népében, a cikkemet itt olvashatjátok a témáról. Az ominózus mondat pedig azon a lakossági meghallgatáson hangzott el, amit az önkormányzat hívott össze az utóbbi soros tanácsülés előtt a tömbházlakók heves tiltakozása miatt. Most nem részlezetem a sebtében utólag összehívott "lakossági fórum" körülményeit, s azt sem, hogy állítólag némi zsarolás is vegyült a meghívásba, miszerint Valaki majd megmutatja, a lakók ellenkezése dacára felépítteti a "bodésort", mert elvégre megteheti. S azt sem részletezem, hogyan próbálták a sajtót félrevezetni azzal, hogy egy órával később kezdődik a tanácsülés - ami egyébként igaz volt - csak azért, hogy ne legyenek ott, és ne írjanak a lakossági panaszokról. Mert ugyebár kedvenc kisvárosunkban minden "tökéletes", jobb már nem is lehetne. Szóval, ezekről most nem írok, inkább azt részletezném, hogy nemrégiben nekem is szégyenkeznem kellett a városban uralkodó állapotok miatt. A másik blogomon írtam arról, hogy Wise Ladyt, magyarországi gasztroblogger-barátnőmet és családját láttam vendégül nemrégiben. Nos, nekik is, mint az összes eddigi külföldi ismerősnek megmutattam a várost. Természetesen igyekeztem a főtér közelében sürögni-forogni velük, ahol még aránylag tűrhető állapotok vannak, de így sem úsztam meg a pironkodást. Ugyanis vendégeim naná, hogy rákérdeztek: "és a szép örmény építkezésű házakat a főtéren ugye felújítják?" Na, erre kezdtem aztán tekervényes magyarázkodásba az államosításról, majd visszaszolgáltatásról, s arról, hogy létezik ugyan egy kormányprogram, amely kedvezményes hitelt nyújt a tulajdonosoknak a homlokzatok felújítására, de ahhoz kellene az önkormányzat egységes elképzelése is felújításról, de ehhez jó lenne, ha volna egy városrendezési terv is, ami állítólag készül - ha jól tudom, éppen öt éve folyamatosan -, szóval, rettenetesen bonyolult, és beláthatatlan, mikor újítják fel a főtéri épületeket. Egy másik alkalommal, más vendégeket egyszerűen lebeszéltem a gyilkostói kirándulásról, mert féltettem igen drága autójukat, nehogy kár érje a gödrös utakon, egyszerűen átirányítottam őket Parajdra és Szovátára azzal az érvvel, hogy ott is van tó, szép a látvány, ráadásul fürödni is lehet. Természetesen, akkor is pironkodtam...
Hát erről a jelenségről tárgyaljunk! Az építőjellegű hozzászólásokat, ellenvéleményeket közzéteszem, a mocskolódó, személyeskedőket könyörtelenül moderálom. Csak szóltam, ha netán valaki összetévesztené ezt a blogot valamelyik mocskolódó portállal.