Foglalkozzunk a más bajával, avagy politikai elmebaj

Mindig széleseket mosolygok, amikor Székelyföldön idős emberek szidják a magyar kormányt, a magyar pénzügyminisztert, mert kicsi a nyugdíjuk, drágák a gyógyszerek, pocsék az egészségügyi ellátás, stb. stb. Ilyen esetekben általában csendesen megjegyzem, talán a románt kellene ostorzni, hiszen a társadalom biztosítást, egészségügyi biztosítást, nyugdíjalapot és mindeféle adót évtizedeken át a román államkasszába fizették/fizetjük, nem a magyarba. Másfelől, tökéletesen értem a jelenséget, hiszen ezen emberek többsége az 1989-es változások után adódott lehetőséggel élve magyar tévétársaságok műsorait nézi, ergo magyar hírcsatornákról értesül a világ kis- és nagy dolgairól, amiknek ugye nem cékitűzése a romániai gazdasági viszonyok taglalása. Mondom, ezt megértem... Ám, amikor ez a politikai skizofrénia olyan méreteket ölt, mint az utóbbi magyar kormány mellett szervezett szimpátiatüntetések sorozata Székelyföldön, akkor csak ámulok és azon tűnődöm: mindenki megbolondult, vagy az én értékítéletemmel van baj?! Mert az egy dolog, hogy szimpatizálunk a magyar kormánnyal, és hogy ezt valami módon kifejezésre akarjuk juttatni, de felmerül egy sorozat kérdés. Vajon a magyar kormány egyenlő a magyar néppel? Mit tett értem a magyar kormány azon túl, hogy fizet évi húszezer forintot, mert a gyermekemet magyar iskolába járatom, és utolsók közt Európában megadta azt a jogot, hogy kérvényezhetem azt az állampolgárságot, amit őseimtől úgy vontak meg a nagyhatalmak, hogy meg sem kérdezték őket? Másfelől: hol, melyik kormánynak fizetem az adót, társadalom biztosítást, egészségügyi biztosítást, nyugdíjalapot? Vajon abban az országban, ahol történetesen élünk, minden annyira tökéletesen működik, hogy egyéb dolgunk már nincs, csak szimpatizálni a jelenleg hatalmon lévő magyar kormánnyal? 

Bukarestben és Románia több városában több mint egy hete spontán tüntetések zajlanak a jelenlegi román kormány ellen. Érdekes módon ez is szimpátiatüntetésként indult, ugyanis kezdetben azért mentek utcára a bukarestiek, mert Raed Arafat egészségügyi államtitkár bejelentette lemondását az új egészségügyi törvényterevezet megszorító intézkedései miatt. Aztán a szimpátiatüntetés átcsapott kormányellenes tüntetésbe, mert mi is nyakig ülünk ugyanabban a slamasztikában, amiben Magyarország és a többi Európai Unióhoz utóbbi tíz évben csatlakozott tagország. Ugyanúgy elnyomó és kizsákmányoló hatalmat gyakorolnak a pénzintézetek, a multinacionális cégek és a külföldi beruházók, mint Magyarországon. Ugyanúgy szétverték Románia iparát, mezőgazdaságát mint Magyarországét, ugyanúgy lehetetlen helyzetbe hozták a romániai termelőket és kisvállalkozókat, mint a magyarországiakat. Az államkasszába beállt deficit miatt ugyanúgy újabb adóterheket ró a romániai lakosság nyakába a román kormány, mint a magyar a magyarokéba. Magyarán, nyakig ülünk a fosban mi is, lenne, amiért utcára vonulni és tüntetni. 

Ennek ellenére, amikor múlt hétfőn estére az egyik közösségi oldalon tüntetést szerveztek kedvenc kisvárosomban, senki nem ment ki a térre, csupán néhány újságíró fagyoskodott a hidegben a tüntetőket várva. Erről egyébként írtam a január 17-i Hargita Népében, a 4. oldalra görgetve elolvashatjátok. S tudtommal Székelyföldön csupán Csíkszeredában volt tüntetés a román kormány ellen, érdekes módon azt is román politikai alakulatok szervezték, de magyarok is csatlakoztak hozzájuk spontán módon. Visszatérve Gyergyószentmiklósra, ez az érdektelenésg vagy azt jelenti, hogy kedvenc kisvárosomban mindenki olyan jól él - amit kétlek -, hogy nem tartja érdemesnek kimenni az utcára olyankor, amikor az egész országban tüntetnek, vagy azt jelenti, hogy teljesen párhuzamos azzal a valósággal, amiben él. Magyarán politikai elmebajban szenved.

Ráadásul szombaton kivonul úgy kb. 100-150 ember gyertyával a kézben, a Magyar Polgári Párt és az önkormányzat felhívására tüntetni a magyar kormány mellett. Mindez szép és jó, sőt számomra is nagyon imponáló, hogy felkavarta a magyar kormány az európai "állóvizet" az új alaptörvénnyel, de vajon ettől nekem, Magyarország határán kívül élő magyarnak jobb lesz a sorsom?! Hát azoknak a magyaroknak, akik szórványban, abszolút kisebbségben élnek román vidékeken?! Vajon nem lett volna jó csatlakozni a többségi nemzet tiltakozásához?! Szépnek és jó dolognak tartom az egyűvétartozás eszméjét, jónak tartom kiállni az anyaországi testvéreink mellett, de amit elbaltáztak politikusaink közel száz éve, azon nem igazán tudunk változtatni most. S amikor forrong az az ország, amelyiket tetszik nem tetszik hazánknak nevezünk, okos dolog egy másik ország kormánya mellett kiállni? Még akkor is, ha ez az ország a számunkra oly sokat jelentő anyaország... Hát ezen érdemes egy kicsit elmorfondírozni Kedves Olvasóim.