Alfalu nem Szicília - A meg nem írt publicisztika

Egy hidegvérrel végrehajtott, kivégzésszerű gyilkosság híre tartja lázban napok óta a gyergyóiakat és ebben az esetben az egész Gyergyói-medencére, a kilenc falura és a városra gondolok. Csala Zsolt gyergyóalfalvi alpolgármestert saját hétvégi villájában gyilkolták meg, két haslövés okozta a halálát egy golyó pedig a lábába fúródott. Szerdán temették, de továbbra is rettegés uralja a községet és nem csak... Az ügyet természetesen felkapta a sajtó, folyamatosan csörögtek a telefonjaim, mindenhonnan kérték a kollégák az információt Budapesttől Kolozsvárig. Eleinte fel sem tűnt a kollégák aggódó kérdése "nem félsz?", aztán a minap miközben a transindexes kollégámmal valóságos szerkesztőséggé sikerült varázsolnunk a nappalimat, hirtelen rádöbbentem, miért is kérdezik. A kolléga ugyanis arról számolt be, hogy a portál kolozsvári szerkesztőségében bizony aggódnak érte az otthoni kollégái és valóságos hősnek tekintik, mert volt bátorsága elmenni "a famaffiás vidékre" riportot készíteni egy kivégzésszerű gyilkosságról. Hóóó, s akkor itt most álljunk le egy kicsit, ugyanis ez volt a felvezető, és ezután következik, ama meg nem írt publicisztika igen tisztelt alfalvi barátaimnak, szeretett rokonaimnak és nem utolsó sorban felmenőim emlékének dedikálva:

Alfalu nem Szicília

Alig halványult el egy tragikus hármas gyilkosság híre Gyergyóalfaluban, a Gyergyói-medence legrégebbi településén. A közel negyven évvel ezelőtti gyilkosság során egy édesanya - vélhetőleg pillanatnyi elmezavarában - sajátkezűleg végzett három szép gyermekével. Emlékszem, éveken át borsódzott a hátam, ha Alfaluba kellett mennem világítani nagyszüleim sírjánál és vendégeimmel igyekeztem minél nagyobb ívben kikerülni főleg a falu temetőjét. Így sem úsztam meg sok esetben a kíváncsikodó kérdést: "ebben a faluban élt az az édesanya, aki meggyilkolta gyermekeit?" Keserű szájízzel válaszoltam mindig a kérdésre, szűkszavú válaszokat adtam és igyekeztem elterelni a beszéd fonalát egyéb, kedvesebb dolgokra. Zavart és bosszantott, hogy felmenőim faluját a gyerekgyilkos anyáról tartják számon, holott annyi egyéb szép és egyedi dologra koncentrálhatnának. Például arra, hogy Gyergyóalfalu az a község, amely a lakosság számarányához viszonyítva a legtöbb hivatásos képzőművészt adta. Ott van a gyergyóalfalvi képzőművészek kiállítása a Budapest Galériában, május 23-ig még meg lehet tekinteni. Emellett a Vadárvácska erdei szálláson Márton Árpád és Balázs József festőművészeknek köszönhetően illetve Gáll Mihály helyi vállalkozó jóvoltából immár több mint öt éve képzőművészeti alkotótábort szerveznek, az Erdős házaspárnak köszönhetően pedig Helikon néven ezüst minősítésű fúvószenekaruk van. De említhetném akár a Magyarországtól Olaszországig közismert Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesületet is, amely Hunyadi Irén, Iszlai Katalin és Mayer Jutka tanítónőknek köszönhetően működik, de szólhatok a nemrég életre hívott igen magas színvonalú irodalmi rendezvényről, a Faludy-fesztről is, amelyet Farkas Wellmann Endre író álmodott meg egy évvel ezelőtt. Ez néhány kimagasló kulturális nevezetessége a nagyközségnek, de említést érdemel az a tény is, hogy a medencében az első községek között volt, ahol kiépítették a szennyvíz-hálózatot, és már aszfaltozzák az utcáit. A községhez közeli Borzont falucska végében van a Basa-csárda páratlan ínyencségeinek sorával, illetve a néhai Pál Csaba jóvoltából a vidék egyetlen magán múzeuma számos értékes tárggyal. Szólni kell még a borzonti nyíresről, a falucskává duzzadt Bucsin-tetőről, Hazug Pistáról, az egyetlen élő mesegyártóról, a csodás erdei tisztásokról, a pisztrángokat rejtő patakokról, ami mind Alfalu, és amire méltán lehet büszke egy gyergyói ember. De említhetném a többévszázados történelmi hagyományt is, miszerint az alfalvi keresztalja vezeti fel a körmenetet a csíksomlyói búcsún. Nem véletlenül, hanem megérdemelten, hiszen az alfalvi István pap szervezte meg azt az ellenállási mozgalmat, amelyet hitük megőrzéséért vívtak a gyergyói székelyek. Szóval, van amivel büszkélkedniük az alfalviaknak és minderre büszke volt a nemrég elhunyt alpolgármester is. Azonban sajnos a nagyközség most ismét egy negatív esemény kapcsán került a figyelem középpontjába, néhány nappal ezelőtt azzal híresült el, hogy három golyóval végezték ki az alpolgármesterét. A hatóságoknak még nem sikerült kézre keríteniük a tettest és sok a találgatás, sok a pletyka. A legtöbben kitervelt, idegen(ek) által véghezvitt "famaffiás leszámolásról" beszélnek annál is inkább, mert a hirtelen haragú, lobbanékony székely ember képtelen lenne lesben állni, lőfegyverrel a kezében és hidegvérrel kivégezni bárkit is. Ez idegen a székely virtustól... Amint többen is említették a nagyközség lakói közül, egy székely kezében hamarabb kinyílik a bicska, vagy fejszét ragad, semmint lőfegyverhez nyúljon. Ha valakivel leszámolnivalója akad, akkor azt "jól megródalja, hogy tanójon belőle", de nem öli meg, legalábbis szándékosan nem, hacsak nem pillanatnyi elmezavarában, mint az a szerencsétlen asszony közel negyven éve. Folynak a találgatások, ki lehetett Csala Zsolt gyilkosa és a lőfegyver használata mindenképp idegen elkövetőre utal, nem székelyre. Hogy ki bérelhette fel az elkövetőt, szintén csak találgatni lehet. Az viszont felháborító, hogy idegen érdekek által vezérelve egy község - ahol annyi egyéb érték van - maffiás, kivégzésszerű gyilkosságról híresüljön el. Annál is inkább, mert mi, itteni székelyek tudjuk, hogy noha a famaffia "polipjának" karjai kinyúlnak a medence majd'mindegyik településére, de a feje nem itt van... És Alfalu sem Szicília...