Kérdezz-felelek játék

Kérdéssorozat kíséretében díjat kaptam Duendétől, s mivel mindketten ritkán játszunk, megtisztelő számomra, hogy rám is gondolt. A játék szabályai roppant egyszerűek, ugyanakkor fantáziadúsak - ezért is tetszik nekem - ugyanis 11 kérdésre kell válaszolni, majd továbbpasszolni a játékot 11 bloggernek 11 saját kérdéssel. 

Az alábbiakban Duende kérdései következnek a saját válaszaimmal.

1. Ha elvonulhatnál egy lakatlan szigetre, mi lenne az az öt dolog, amit magaddal vinnél? 

- Nem vinnék magammal egyetlen dolgot sem, csak azt a ruhát, ami épp rajtam van, legfennebb egy palacknyi vizet vinnék arra az esetre, ha az első egy órában nem találnék forrást vagy patakot iható vízzel. Aztán tennék egy kb. háromnapos próbát, hogy lássam, mennyire működnek a túlélő ösztöneim.

2. Van egy olyan mondatod, ami átsegít a nehézségeken? Egyfajta jelmondat, életed vezérlőfonala avagy mágikus mantra, ami segít mikor padlón vagy? Mi ez a mondat? 

- Van: Istenem, csak annyi zöld fényt adj, hogy láthassam a következő lépést!

3. Volt az életedben "tökéletes pillanat"? Ha igen, mi volt az? Le tudnád írni, mitől volt tökéletes, mit éreztél? 

- Volt. Többször is előfordult már, nehéz leírni, milyen volt, de ezek a siker pillanatai. Mindegy, milyen siker, lehet magánéleti, de akár szakmai is, sőt, lehet valamelyik gyermekem sikerének megélése, egyformán tökéletes pillanat, mert ilyenkor megszűnik a körülöttem lévő világ és egyszerűen "csak" boldog vagyok.

4. Mi a kedvenc ételed? Hármat is írhatsz. :) 

- Igazából szeretek enni és különösebben nincs nagy kedvenc, ezért nehéz bármit is megnevezni. Mégis, ha fel kellene sorolnom, melyik az a három étel, amit bármikor szívesen megeszek, akkor kb. ezek lennének: padlizsánkrém friss kenyérrel és paradicsommal; babérleveles krumplileves; füstölt háziszalonna krumplis házikenyérrel zöldhagymával és paradicsommal.

5. Ha egyszer csak új életet kapnál, milyen foglalkozást választanál? Mi lennél? 

- Ugyanazt, amivel most is foglalkozom: újságíró lennék. (Hmmm... Hogy én mennyire fantáziátlan vagyok!)

6. Ha jönne egy jó tündér, és három kiváló tulajdonságot választhatnál magadnak, mi lenne ez a három? 

- Óvatosság, mértékletesség, kreativítás.

7. Szoktál jótékonykodni? Van olyan adomány, cselekedet, amit rendszeresen adsz vagy végzel? Fontosnak tartod, hogy ne csak kapj, de adj is? Ha nincs ilyen az életedben, de holnaptól eldöntenéd, hogy beilleszted életedbe a jótékonyságot, mi lenne az, amit tudnál adni? 

- Szoktam. Állatvédő szervezet tagja vagyok, itt igyekszem hasznossá tenni magam. S újfent egy újabb civilszervezet létrehozásán fáradozom néhány jó emberkével együtt. Az átlagos képességű gyermekek jogait próbáljuk védeni, érvényre juttatni egy embertelen, gyermekellenes oktatási rendszerrel szemben, mert az mégiscsak gyalázatos, hogy az idei érettségi vizsgán a gyerekek kétharmadát elbuktatták. Mindkettőhöz a kommunikációs készségemet és a tudásomat adom. 

8. Ha utazhatnál az időben, a múltba, vagy a jövőbe mennél? S hova? Vagyis mikor? :) Hármat is írhatsz. 

- Csakis a jövőbe. 2112-be utaznék, épp oda, ahol a leszármazottaim élnek, hogy élőben elbeszélgethessek velük és felhívjam a figyelmüket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiket én.

9. Ha indián nevet vagy valamilyen beszélő nevet választhatnál magadnak, mi lenne az? Mi lenne a jelentése? 

- Ezen még soha nem gondolkodtam, talán azért, mert szeretem a nevem.

10. A pohár félig tele van, vagy félig üres? 

- A pohár nálam általában félig tele szokott lenni, s ha netán nem így lenne, akkor igyekszem legalább félig TELEtölteni.

11. Mi a kedvenc könyved, filmed, zenéd? Miért?

- Mindig éppen az, amit olvasok, nézek, hallgatok. Szeretek olvasni, ezért mindent elolvasok, amit érdekesnek találok, de ha az első 20 oldalon nem találok semmi olyat, ami megragadja az érdeklődésem, egyszerűen leteszem és nem olvasom tovább. Ugyanígy vagyok a filmekkel is, ha az első tíz percben nem történik semmi olyan, amiért érdemes lenne végignézni, nem nézem meg. A zenével is hasonló a helyzet.

És most az én kérdéseim:

1. A "kopipésztes" világban sokan meglehetősen sajátosan értelmezik a plagizálás fogalmát. Sokan úgy vélik, hogy ami interneten, egy blogon például megjelenik, az bátran másolható és lehet vele sajátként ágálni. Ezért érdekel: Hogyan értelmezed a plágium, plagizálás fogalmát? 

2. Szoktál-e politizálni? Illetve, milyen mértékben érdekel a politika?

3. Mi a véleményed arról, hogy Romániában az érettségizők kétharmadát elbuktatták az idei vizsgán?

4. Részt vennél-e egy átlagos képességű diákok érdekeit védő civilszervezet létrehozásában? Mennyire tartanád jó ötletnek egy ilyen szervezet megalakítását? Szerinted, kik kellene a tagjai legyenek?

5. Mi a véleményed a reklámról? Szerinted, milyen mértékben befolyásolnak téged vásárláskor a reklámok?

6. Szoktál-e képzőművészeti tárlatra járni? A kortárs képzőművészek közül, kinek a művét tennéd ki a lakásodban? 

7. Mikor és hol voltál utoljára moziban? Melyik filmet nézted meg? 

8. Szoktál-e újságot/folyóiratot olvasni? Melyiknek vagy a megrendelője? 

9. Ha nyernél egy jutalomkirándulást és te dönthetnéd el, hová utazzál, mit választanál? Miért? 

10. Ha feltehetnél egy kérdést egy híres embernek, mit kérdeznél és kitől? 

11. Milyen témájú blogokat olvasol szívesen, netán van-e kedvenc blogod? Melyik? 

A kérdést továbbadom:

Alunellának

Hobbychefnek

Edónak

Sedithnek

Katának

Marisnak

Maimoninak

Gyöngyinek

Mindennapi Mannának

Tücsök Bogárnak

Négy Gyereknek

Végezetül ugyanazt írhatom, amit Duende: "játszani jó, de nem kötelező". Mégis, nagyon szeretném, ha időt szakítanátok rá, és válaszolnátok. Ha nem akarjátok beblogolni, megtehetitek itt megjegyzésben is, nyílván egy bejegyzés és a játék folytatása lenne az igazi.

Foglalkozzunk a más bajával, avagy politikai elmebaj

Mindig széleseket mosolygok, amikor Székelyföldön idős emberek szidják a magyar kormányt, a magyar pénzügyminisztert, mert kicsi a nyugdíjuk, drágák a gyógyszerek, pocsék az egészségügyi ellátás, stb. stb. Ilyen esetekben általában csendesen megjegyzem, talán a románt kellene ostorzni, hiszen a társadalom biztosítást, egészségügyi biztosítást, nyugdíjalapot és mindeféle adót évtizedeken át a román államkasszába fizették/fizetjük, nem a magyarba. Másfelől, tökéletesen értem a jelenséget, hiszen ezen emberek többsége az 1989-es változások után adódott lehetőséggel élve magyar tévétársaságok műsorait nézi, ergo magyar hírcsatornákról értesül a világ kis- és nagy dolgairól, amiknek ugye nem cékitűzése a romániai gazdasági viszonyok taglalása. Mondom, ezt megértem... Ám, amikor ez a politikai skizofrénia olyan méreteket ölt, mint az utóbbi magyar kormány mellett szervezett szimpátiatüntetések sorozata Székelyföldön, akkor csak ámulok és azon tűnődöm: mindenki megbolondult, vagy az én értékítéletemmel van baj?! Mert az egy dolog, hogy szimpatizálunk a magyar kormánnyal, és hogy ezt valami módon kifejezésre akarjuk juttatni, de felmerül egy sorozat kérdés. Vajon a magyar kormány egyenlő a magyar néppel? Mit tett értem a magyar kormány azon túl, hogy fizet évi húszezer forintot, mert a gyermekemet magyar iskolába járatom, és utolsók közt Európában megadta azt a jogot, hogy kérvényezhetem azt az állampolgárságot, amit őseimtől úgy vontak meg a nagyhatalmak, hogy meg sem kérdezték őket? Másfelől: hol, melyik kormánynak fizetem az adót, társadalom biztosítást, egészségügyi biztosítást, nyugdíjalapot? Vajon abban az országban, ahol történetesen élünk, minden annyira tökéletesen működik, hogy egyéb dolgunk már nincs, csak szimpatizálni a jelenleg hatalmon lévő magyar kormánnyal? 

Bukarestben és Románia több városában több mint egy hete spontán tüntetések zajlanak a jelenlegi román kormány ellen. Érdekes módon ez is szimpátiatüntetésként indult, ugyanis kezdetben azért mentek utcára a bukarestiek, mert Raed Arafat egészségügyi államtitkár bejelentette lemondását az új egészségügyi törvényterevezet megszorító intézkedései miatt. Aztán a szimpátiatüntetés átcsapott kormányellenes tüntetésbe, mert mi is nyakig ülünk ugyanabban a slamasztikában, amiben Magyarország és a többi Európai Unióhoz utóbbi tíz évben csatlakozott tagország. Ugyanúgy elnyomó és kizsákmányoló hatalmat gyakorolnak a pénzintézetek, a multinacionális cégek és a külföldi beruházók, mint Magyarországon. Ugyanúgy szétverték Románia iparát, mezőgazdaságát mint Magyarországét, ugyanúgy lehetetlen helyzetbe hozták a romániai termelőket és kisvállalkozókat, mint a magyarországiakat. Az államkasszába beállt deficit miatt ugyanúgy újabb adóterheket ró a romániai lakosság nyakába a román kormány, mint a magyar a magyarokéba. Magyarán, nyakig ülünk a fosban mi is, lenne, amiért utcára vonulni és tüntetni. 

Ennek ellenére, amikor múlt hétfőn estére az egyik közösségi oldalon tüntetést szerveztek kedvenc kisvárosomban, senki nem ment ki a térre, csupán néhány újságíró fagyoskodott a hidegben a tüntetőket várva. Erről egyébként írtam a január 17-i Hargita Népében, a 4. oldalra görgetve elolvashatjátok. S tudtommal Székelyföldön csupán Csíkszeredában volt tüntetés a román kormány ellen, érdekes módon azt is román politikai alakulatok szervezték, de magyarok is csatlakoztak hozzájuk spontán módon. Visszatérve Gyergyószentmiklósra, ez az érdektelenésg vagy azt jelenti, hogy kedvenc kisvárosomban mindenki olyan jól él - amit kétlek -, hogy nem tartja érdemesnek kimenni az utcára olyankor, amikor az egész országban tüntetnek, vagy azt jelenti, hogy teljesen párhuzamos azzal a valósággal, amiben él. Magyarán politikai elmebajban szenved.

Ráadásul szombaton kivonul úgy kb. 100-150 ember gyertyával a kézben, a Magyar Polgári Párt és az önkormányzat felhívására tüntetni a magyar kormány mellett. Mindez szép és jó, sőt számomra is nagyon imponáló, hogy felkavarta a magyar kormány az európai "állóvizet" az új alaptörvénnyel, de vajon ettől nekem, Magyarország határán kívül élő magyarnak jobb lesz a sorsom?! Hát azoknak a magyaroknak, akik szórványban, abszolút kisebbségben élnek román vidékeken?! Vajon nem lett volna jó csatlakozni a többségi nemzet tiltakozásához?! Szépnek és jó dolognak tartom az egyűvétartozás eszméjét, jónak tartom kiállni az anyaországi testvéreink mellett, de amit elbaltáztak politikusaink közel száz éve, azon nem igazán tudunk változtatni most. S amikor forrong az az ország, amelyiket tetszik nem tetszik hazánknak nevezünk, okos dolog egy másik ország kormánya mellett kiállni? Még akkor is, ha ez az ország a számunkra oly sokat jelentő anyaország... Hát ezen érdemes egy kicsit elmorfondírozni Kedves Olvasóim.

Álomkór

Ha a fáradtságot halmozni és raktározni lehet, akkor alighanem bennem megvan az a "tudás", hogyan kell ezt csinálni. A gond az, hogy ez a "tudás" valahol a tudattalanomban van valószínűleg, mert nem jövök rá - bármennyit is tornáztatom az elmém - igazából, mi ennek a receptje, mikéntje és hogyanja. Tény, hogy az elmúlt másfél évben sikerült fáradtságból annyit felhalmoznom, hogy alig győzöm kipihenni magam. Magyarán, egész mostanig valahogy úgy éltem - néhány igen nagy ünnepnapot leszámítva -, hogy hajnali öt-hat óra között keltem, aztán munka, munka, munka, s megint munka, s még este is egy kis munka egészen éjfélig. Aludtam néhány órát, aztán hajnalban kezdtem mindent elölről, mert a temérdek munka és a fejemben kavargó gondolatok nem hagytak aludni. Bezzeg most alszom, mint a tej reggel 7-8-ig, akkor meg azért kelek fel, mert magamtól szégyellem, hogy jééé, már megint elaludtam. De ez még mindig nem elég, délután még húzom a csendest egy-két órán át. Szóval így jártam, s ha ez nem is annyira fennkölt és magvas gondolat, mégis fontosnak tartottam leírni főképp azoknak, akik hasonló "csapdába" sétáltak, mint, amibe én is úgy kb. másfél évvel ezelőtt. Vagyis a fáradtság-halmozás, raktározás receptjével ugyan nem szolgálhatok, ám azt mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szintén a munka csapdájában vergődik, hogy ne várja meg míg mások szólnak, hogy éjszaka fulladozva sikítozik - mint pl. én - hanem váltson. Legfőképpen irányt! Hogy miután hozott egy pozitív döntést, ne essen álomkórba, mint én...