Foglalkozzunk a más bajával, avagy politikai elmebaj

Mindig széleseket mosolygok, amikor Székelyföldön idős emberek szidják a magyar kormányt, a magyar pénzügyminisztert, mert kicsi a nyugdíjuk, drágák a gyógyszerek, pocsék az egészségügyi ellátás, stb. stb. Ilyen esetekben általában csendesen megjegyzem, talán a románt kellene ostorzni, hiszen a társadalom biztosítást, egészségügyi biztosítást, nyugdíjalapot és mindeféle adót évtizedeken át a román államkasszába fizették/fizetjük, nem a magyarba. Másfelől, tökéletesen értem a jelenséget, hiszen ezen emberek többsége az 1989-es változások után adódott lehetőséggel élve magyar tévétársaságok műsorait nézi, ergo magyar hírcsatornákról értesül a világ kis- és nagy dolgairól, amiknek ugye nem cékitűzése a romániai gazdasági viszonyok taglalása. Mondom, ezt megértem... Ám, amikor ez a politikai skizofrénia olyan méreteket ölt, mint az utóbbi magyar kormány mellett szervezett szimpátiatüntetések sorozata Székelyföldön, akkor csak ámulok és azon tűnődöm: mindenki megbolondult, vagy az én értékítéletemmel van baj?! Mert az egy dolog, hogy szimpatizálunk a magyar kormánnyal, és hogy ezt valami módon kifejezésre akarjuk juttatni, de felmerül egy sorozat kérdés. Vajon a magyar kormány egyenlő a magyar néppel? Mit tett értem a magyar kormány azon túl, hogy fizet évi húszezer forintot, mert a gyermekemet magyar iskolába járatom, és utolsók közt Európában megadta azt a jogot, hogy kérvényezhetem azt az állampolgárságot, amit őseimtől úgy vontak meg a nagyhatalmak, hogy meg sem kérdezték őket? Másfelől: hol, melyik kormánynak fizetem az adót, társadalom biztosítást, egészségügyi biztosítást, nyugdíjalapot? Vajon abban az országban, ahol történetesen élünk, minden annyira tökéletesen működik, hogy egyéb dolgunk már nincs, csak szimpatizálni a jelenleg hatalmon lévő magyar kormánnyal? 

Bukarestben és Románia több városában több mint egy hete spontán tüntetések zajlanak a jelenlegi román kormány ellen. Érdekes módon ez is szimpátiatüntetésként indult, ugyanis kezdetben azért mentek utcára a bukarestiek, mert Raed Arafat egészségügyi államtitkár bejelentette lemondását az új egészségügyi törvényterevezet megszorító intézkedései miatt. Aztán a szimpátiatüntetés átcsapott kormányellenes tüntetésbe, mert mi is nyakig ülünk ugyanabban a slamasztikában, amiben Magyarország és a többi Európai Unióhoz utóbbi tíz évben csatlakozott tagország. Ugyanúgy elnyomó és kizsákmányoló hatalmat gyakorolnak a pénzintézetek, a multinacionális cégek és a külföldi beruházók, mint Magyarországon. Ugyanúgy szétverték Románia iparát, mezőgazdaságát mint Magyarországét, ugyanúgy lehetetlen helyzetbe hozták a romániai termelőket és kisvállalkozókat, mint a magyarországiakat. Az államkasszába beállt deficit miatt ugyanúgy újabb adóterheket ró a romániai lakosság nyakába a román kormány, mint a magyar a magyarokéba. Magyarán, nyakig ülünk a fosban mi is, lenne, amiért utcára vonulni és tüntetni. 

Ennek ellenére, amikor múlt hétfőn estére az egyik közösségi oldalon tüntetést szerveztek kedvenc kisvárosomban, senki nem ment ki a térre, csupán néhány újságíró fagyoskodott a hidegben a tüntetőket várva. Erről egyébként írtam a január 17-i Hargita Népében, a 4. oldalra görgetve elolvashatjátok. S tudtommal Székelyföldön csupán Csíkszeredában volt tüntetés a román kormány ellen, érdekes módon azt is román politikai alakulatok szervezték, de magyarok is csatlakoztak hozzájuk spontán módon. Visszatérve Gyergyószentmiklósra, ez az érdektelenésg vagy azt jelenti, hogy kedvenc kisvárosomban mindenki olyan jól él - amit kétlek -, hogy nem tartja érdemesnek kimenni az utcára olyankor, amikor az egész országban tüntetnek, vagy azt jelenti, hogy teljesen párhuzamos azzal a valósággal, amiben él. Magyarán politikai elmebajban szenved.

Ráadásul szombaton kivonul úgy kb. 100-150 ember gyertyával a kézben, a Magyar Polgári Párt és az önkormányzat felhívására tüntetni a magyar kormány mellett. Mindez szép és jó, sőt számomra is nagyon imponáló, hogy felkavarta a magyar kormány az európai "állóvizet" az új alaptörvénnyel, de vajon ettől nekem, Magyarország határán kívül élő magyarnak jobb lesz a sorsom?! Hát azoknak a magyaroknak, akik szórványban, abszolút kisebbségben élnek román vidékeken?! Vajon nem lett volna jó csatlakozni a többségi nemzet tiltakozásához?! Szépnek és jó dolognak tartom az egyűvétartozás eszméjét, jónak tartom kiállni az anyaországi testvéreink mellett, de amit elbaltáztak politikusaink közel száz éve, azon nem igazán tudunk változtatni most. S amikor forrong az az ország, amelyiket tetszik nem tetszik hazánknak nevezünk, okos dolog egy másik ország kormánya mellett kiállni? Még akkor is, ha ez az ország a számunkra oly sokat jelentő anyaország... Hát ezen érdemes egy kicsit elmorfondírozni Kedves Olvasóim.

Hernyóember

Ez most egy képtelen bejegyzés lesz. No, nem azért, mintha nem lenne hozzá illusztráció, hanem azért, mert egyelőre nem akarom nyílvánosságra hozni. Az illusztráció ugyanis egy levél, amit lefényképeztem az én kis okos számítógépemmel, mert ez már ilyet is tud, de annyira érdekes és releváns a dolog, hogy kénytelen vagyok őrizgetni a jövő évig, a helyhatósági kampányig. Viszont a benne foglaltak annyira szúrják a bögyömet, hogy kénytelen vagyok a jelenségről megosztani néhány gondolatot. Munkám során számtalan esetben szembesülök azzal a helyzettel, hogy ugyanazon időpontra hirdetnek két vagy több rendezvényt, de igen gyakran előfordul az is, hogy sajtótájékoztatót hívnak össze különféle személyiségek és hatalmasságok azonos időpontra. Mivel nem lehetek egyszerre két helyen, általában szerkesztőkkel egyeztetve döntöm el, hová, melyik eseményre menjek el, vagy egyáltalán menjek, vagy ne menjek. Sok esetben az is előfordul, hogy egyeztetés nélkül magam döntöm el, hová menjek, vagy ne menjek, hiszen általában reggel 10 óráig már kikristályosodik, miről érdemes írni és miről nem. Ha van egy jó szaftos téma, amit érdemes kivesézni, akkor nem föltétlenül izgat a sajtótájékoztató, főleg, ha a meghívóban nem részletezik, miről is lesz szó. Mert engem igazán nem hatnak meg az olyan megfogalmazások, hogy "rendkívül fontos dolgokról lesz szó", ha nem taglalják bár egy fél mondatban, mi is az a rendkívül fontos. Az ilyenre legyintek egyet, s azt mondom: "sakkó, kit érdekel?!", mert engem nem, az biztos. Nos, ilyen megfontolások miatt nem mentem el "valaki" sajtótájékoztatójára, amitől az illető igencsak megsértődött és nem azt tette, amit ilyen esetben bármelyik gerinces ember tesz, hogy ti. veszi a telefont, felhív és megkérdezi: "bazmeg, mé' nem jötté', ha híttalak?!", hanem levelet írt. Nem is akárkinek, hanem a volt főnökömnek, és tényszerűen megállapította: "Alíz, sorozatosan nem jár a sajtótájékoztatóinkra". Igen, így fejedelmi többesben, elvégre akkora nagy embernek képzeli magát, hogy ezt megengedheti magának. Csakhogy az ilyen embereket, hernyónak tekintem, gerinctelen, puhatestű, csúszómászónak, aki ahelyett, hogy végezné a dolgát, keresi a káka tövén a csomót, kekeckedik, kötekedik mindenkivel. Igazából még azt az időt is sajnálom az ilyen hernyóemberektől, amit erre a bejegyzésre szántam, mégis fontosnak tartottam mindezt leírni mások okulására. Ja, és ne feledkezzetek meg róla, jövőben, élesítem a bejegyzést a kampányban, hogy lássátok, majd kire voksoltok. Mert a hernyóembereknek nem csak a jellemtelenség a jellegzetes vonása, hanem a nagyravágyás is. 

Megölték bin Ladent - ki lesz akkor a banka?!

Megölték Oszama bin Ladent, a rettegett terroristavezért, az al-Kaida hírhedt vezetőjét - adta hírül ma kedvenc napilapom, a Krónika. Na, de nem csak mi, hanem mindenki, mindenféle nyelven és mindenféle médiában, magyarán ettől hangos a sajtó a földkerekség széltében-hosszában, sőt görbületében is. S az amerikaiak utcára vonulva hozsanna és a halleluja alapra járják a waka-waka táncot, de legfőképp jó előre istenítik Barack Obamát, aki ugyebár nemrég jelentette be, hogy ismét indul a közelgő amerikai elnökválasztáson. Az áldóját neki! Nem értek én a politkához, Isten látja lelkem, azt a pepitát, de itt valami bűzlik az Óperenciás-tengeren túlról! S az is biztos, hogy nem New York-i ikertornyok robbantása kapcsán elhíresült terroristavezér fehér gyolcsba tekert, oszladozó teteme, amit már el is temettek muzulmán szertartás szerint, de jó mélyre, a tengerbe, nehogy amolyan terrorista búcsújáró hellyé váljon a sír. De mintha valami atombomba-robbnatásos merénylet is be volt ígérve bin Laden halálára "ehejt" Európában, ami szerencsénkre elmaradt. Ám, ha nagyon morbid akarnék lenni, akkor feltehetném a kérdést: mi van, már a terroristákban sem lehet bízni?! Na, de inkább nem morbidkodom, annál is inkább, mert az egész bombahír hátterében egyebet sejtek. Ez egy jó manipulációs-kommunikációs stratégia, amit ügyes PR és marketing szakértők eszenkedtek ki, mert valamivel meg kell nyerni a választásokat. S itt jön be a dezsávű, ugyanis Bush is kampányolt bin Ladennel, ő viszont rémisztgette a derék amerikaiakat vele, mint Székelyföldön volt szokás régebb a bankával ijesztgetni a gyermekeket. És természetesen megígérte, hogy ő és csakis ő az egyetlen, aki megvédi őket a fenyegető terrorveszélytől. Meg is védte rendesen, belehajszolva az országot néhány értelmetlen háborúba. Na miért, ugyan miért?... Hát a kőolajért, amin ugyebár rajta csücsül az arabvilág és de jó lenne azt megkaparintani, mert igencsak fogyatkozóban a készlet és maholnap nem lesz mit tankolni. Szóval, bin Laden egy mítosz szerintem, amit azért keltettek, hogy legyen mivel kampányolni, meg rémisztgetni a népet, mert ha igazi lenne, akkor már az ikertornyok robbantása után elcsípték volna. Jöttek volna a mindenféle hiper-szuper képzettségű jó fiúk - mint ahogy nekünk akárhányszor elszerepelték a NCIS és egyéb hasonló filmekben - és a 007-es karöltve Jethroval a NCIS-ből seperc alatt eltűntették volna bin Ladent a föld színéről. De nem ez történt, ugyanis a bin Laden mítosszal igen jól lehetett manipulálni tömegeket, csak mint mindennek, ennek is lejárt a szavatossági ideje. De a kőolaj az továbbra is kell, az arabok továbbra is rajta ülnek a "forráson" és apró-cseprő terrorista sejtekbe szerveződve kínjukban itt-ott robbantgatnak. Így hát kíváncsi leszek, ki lesz az újabb banka, akivel lehet ijesztgetni az istenadta népet?...